40 euró behajtási költségátalány, a könyvelők rémálma

40 euró behajtási költségátalány, a könyvelők rémálma

Végiggondolta valaki, hogy a 40 euró behajtási költségátalány bevezetésének és ajánlott számviteli kezelésének milyen következményei lesznek? Tényleg az a cél, hogy a 2014 évi beszámolókban több milliárd forint értékben kerüljenek bemutatásra fiktív kötelezettségek?

Lassan másfél éve szerepel a régi és az új Polgári törvénykönyvben a 40 euró behajtási költségátalány. A bevezetés kapcsán mi is írtunk rögtön egy cikket, mert már akkor is nagy volt a bizonytalanság a szankció kezelését illetően. A célt megértettük és szerintem mindannyian egyet is értünk azzal, hogy lehetőség szerint mindenki fizesse ki határidőre a kötelezettségeit. Nem lenne az sem hátrány, ha ebben angol mintára példát is mutatnának az állami intézmények.

Az angol kormány a bevezetéssel együtt kiadott egy útmutatót, hogyan is kellene értelmezni a jogszabályt. Itt most nem a jogrendszerek különbségéről szeretnénk írni, hanem arról, hogy mit kért az angol kormány a közintézményektől (Az útmutató ITT olvasható angol nyelven).

Ebben többek között az olvasható, hogy a közintézmény feladata, hogy a szállítóit határidőre kifizesse és nem a szállító feladata, hogy erre emlékeztesse! A kedvenc mondatom pedig a következő: “The UK Government recognises that the public sector should set a strong example by paying promptly.” Magyarul ez ennyit tesz, hogy az Egyesült Királyság kormánya felismerte, hogy a közintézményeknek jó példát kell mutatniuk a határidőre történő fizetésben! Hát nem gyönyörű?

A kitekintés után vegyük számba, hogy a 40 euró kapcsán milyen problémával küzd most cirka 58 662 regisztrált mérlegképes könyvelő, akik éves beszámoló összeállítására jogosultak.

A Ptk. 6:155 (2) §-a alapján a 40 eurós behajtási költségátalányt kizáró, vagy alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis! A Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) 2014. 08. 07-én kiadott állásfoglalása alapján a kötelezettnek kötelezettségként kell kimutatnia, a könyveiben rögzítenie kell a behajtási költségátalányt még akkor is, ha a jogosult azt ténylegesen nem követelte. Az állásfoglalás azzal indokolja a kötelezettségként történő rögzítés automatizmusát, hogy az a jogszabály alapján a késedelem tényével beáll. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a késedelmesen kifizetett szállítói számla után könyvelni kellene a behajtási költségátalányt, mint kötelezettséget, és mint ráfordítást. A könyvelés során ugyanakkor figyelni kell arra is, hogy az adott szállítói szerződés mikori keltű, ugyanis a behajtási költségátalány csak a régi Ptk. 2013 évi módosítása után kötött ügyletek esetében alkalmazandó.

Megpróbálom szemléltetni ezt a problémát, hogy mit jelent a gyakorlatban:

Tegyük fel, hogy van egy kis webshopunk, amely gravírozott tollakat árul. A shop jól megy, van évi 20 millió forint bevétele és 2 millió forint eredménye. Mivel a vevők kártyával fizetnek, a bevételeihez csak jóval az értékesítés után jut. Van ennek a kis cégnek éves szinten 1000 db olyan számlája, amivel késett pár napot. A szállítói szeretik, mert egyébként jó vevő, ezért soha nem kezdeményeztek vele szemben semmilyen behajtást és nem is tervezik. Ennek a webshopnak, annak ellenére, hogy soha nem volt vele szemben behajtás, az iránymutatások szerint most le kellene könyvelnie 1000 x 40 euró behajtási költségátalányt (T8 Egyéb ráfordítások K Szállító 40.000 euró). A 40 000 euró 310-es árfolyamon átszámolva 12 400 000 forint! Ez a cég most elkönyvel több mint 10 000 000 Ft veszteséget a behajtási költségátalány miatt. Egy olyan kötelezettség miatt, amit nem kért eddig tőle senki és belátható időn belül nem is fog. (Egy szállítónak sem érdeke, hogy tönkretegye a vevőjét; így működnek a vállalkozások). Ez azt is jelenti, hogy ez a cég a tulajdonos(ai)nak nem hogy osztalékot nem fog tudni fizetni, de előbb-utóbb a tulajdonos(ok)nak pótolniuk kell a negatív eredmény miatt a saját tőkét. Megjegyzem, hogy ez a cég társasági adót sem fog fizetni, mert a behajtási költségátalány miatt negatív lesz az adóalapja is. Tehát a cég biztos úton halad a megszűnés, a felszámolás irányába.

Gyakorlatban is alkalmazható számviteli elszámolás

A fent említett NAV állásfoglalás nagyon sok esetben alkalmazhatatlan, a gyakorlati életben olyan nagy adminisztratív terhet jelentene a vállalkozásoknak, ami nincs arányban az előállított információ értékével. Az előző példán keresztül azt is bemutattuk, hogy a behajtási költségátalányok tételes könyvelésének hatására a beszámolók nem fognak valós képet mutatni a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A behajtási költségátalányok tételes könyvelése véleményünk szerint számviteli alapelveket sért. Mindezeket figyelembe véve olyan számviteli elszámolási módot kerestünk, ami összhangban van a számviteli alapelvekkel, gyakorlatban is kivitelezhető és nem ellentétes a Ptk. előírásaival sem.

A Ptk. 6:155. § (2) bekezdését sokadszorra is elolvasva arra kerestük a választ, hogy hol szerepel benne, hogy a jogosultnak kötelezően kell kérnie a behajtási költségátalányt? A NAV állásfoglalást áttanulmányozva, annak a végén szerepel egy arra vonatkozó utalás, hogy a Ptk. 6:46. §-a alapján a jogosult dönthet úgy, hogy azt nem kéri és erre vonatkozóan Őt a továbbiakban semmilyen számviteli vagy adózási kötelezettség sem terheli. Felmerül a kérdés, hogy akkor a kötelezettnek miért kell kimutatnia egy olyan kötelezettséget, amit rajta nem követel senki? Ez alapvetően megkérdőjelezi azt az automatizmust, amit a kötelezettekre vonatkozóan pár bekezdéssel korábban a NAV állásfoglalás előír.

A számviteli törvény előírásai alapján nem minden kötelezettséget kell a mérlegben szerepeltetni. A függő kötelezettségek (pontos definíciót lásd a számviteli tv. 3 §. (8) 14), olyan kötelezettségek, amelyek a mérleg fordulónapján fennállnak, de mérlegtételként történő szerepeltetésük jövőbeni eseménytől függ. Függ-e valamilyen jövőbeni eseménytől a behajtási költségátalány? Alapvetően igen, méghozzá attól, hogy a jogosult azt kérje, vagy bármilyen módon jelezze a kötelezettnek, hogy arra igényt tart.

Felmerül az a kérdés is, hogy miért kell máshogy kezelni a behajtási költségátalányt, mint a késedelmi kamatot? A késedelmi kamatot is jogszabály írja elő, esetében mégis egyértelmű mindenki számára, hogy az csak akkor kerül a könyvekbe, ha azt a jogosult követelte, arra igény tart. Egyet értünk azokkal az állásfoglalásokkal, amelyek nem tesznek különbséget a behajtási költségátalány és a késedelmi kamat könyvekben történő szerepeltetése között.

Összegezve a fentieket, a 40 eurós behajtási költségátalányt kötelezettségként a mérlegben csak akkor lehet kimutatni, ha azt a jogosult követeli, és azt valamilyen formában a kötelezett tudomására is hozza.

Év végével a zárlati teendők során fel kell mérni a késedelmes fizetések miatt fennálló behajtási költségátalányból adódó mérlegen kívüli függő kötelezettségeket és céltartalék formájában fedezetet kell képezni rá a szükséges mértékben. A szükséges mérték minden esetben a vállalkozás sajátosságaitól függ.

Frissítés 2015.04.28. Szakmai véleményünk fenntartársa mellett, a biztonság érdekében a Magyar Könyvvizsgálói Kamara áprilisban közzétett állásfoglalását javasoljuk alkalmazni, mely ezen a LINKen érhető el.

Frissítés 2016.03.21. Aktuális cikkünk ebben a témában a legfrissebb jogszabályi változás alapján ezen a LINKen érhető el.