BPO AUDIT TAX

Hírek

K+F

Kutatás-fejlesztés adókat érintő számviteli kérdései

| Szerző: Nagy László
A gazdaság fejlődése érdekében a vállalkozások innovációs tevékenységét a közvetlen, jellemzően pályázat útján elnyerhető támogatási formák mellett számos, az adórendszerbe épített adóalap- és adókedvezmény is támogatja.
Bővebben

Arra a kérdésre, hogy egy tevékenység kutatás-fejlesztésnek (röviden: K+F) minősül-e, az innovációs törvényben kell keresni a választ. A jogszabály megkülönbözteti az alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés fogalmát, és mindezek összességét tekinti kutatás-fejlesztési tevékenységnek.

A K+F és az ahhoz hasonló tevékenységek (pl. az innováció) elhatárolása a jogszabályi ismeretek mellett műszaki kérdéseket vet fel, legfőbb kritériumai a módszeresség (előre meghatározott cél érdekében, tervszerűen végrehajtott folyamatok), az újszerűség, illetve valamilyen műszaki bizonytalanság feloldása, amely nem azonnal nyilvánvaló az adott területen jártas személyek számára. A K+F nem ágazatspecifikus tevékenység, így például társadalom-, vagy gazdaságtudomány területén éppúgy értelmezhető lehet, mint a gyógyszeriparban.

Adózás szempontjából az egyik legkritikusabb kérdés a tevékenység helyes K+F besorolása. Ennek támogatására az innovációs törvény megalkotta a tevékenység minősítésének rendszerét. Az ezzel kapcsolatos feladatokat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (röviden: SZTNH) látja el. Az SZTNH-tól kérhető előzetes projektminősítés, előzetes projektcsoport-minősítés, illetve a már megkezdett projektekre szakértői vélemény. Előbbi kettő a projektek előzetes minősítésben leírtak szerinti végrehajtása esetén egy későbbi hatósági ellenőrzés során az eljáró szerveket is köti, de jellemzően a már megkezdett projektekre, utólag kiadott szakértői véleményt is figyelembe veszik. Az SZTNH minősítés a kedvezmények érvényesítésének nem feltétele, de jelentős K+F költségek esetében az adózási kockázatok elkerülése érdekében javasolt.

A társasági adó alapja – számos korlátozást figyelembe véve – csökkenthető a saját tevékenységi körben végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségével.

Saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenységnek minősül a saját eszközökkel és alkalmazottakkal, saját eredményre és kockázatra végzett tevékenységen túl a más személy megrendelésére teljesített, illetve a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján végzett közös kutatás-fejlesztési tevékenység is. Az SZTNH külön kérésre megvizsgálja azt is, hogy az adott projekt saját tevékenységi körben végzett K+F-nek minősül-e.

A számviteli törvény szerint az üzleti év végén be nem fejezett, folyamatban lévő kísérleti fejlesztés költségei a számviteli politikában rögzített választás alapján aktíválhatók. Ebben az esetben a társasági adóalap csökkentés az értékcsökkenés arányában is figyelembe vehető.

A kísérleti fejlesztés eredményes lezárásakor jellemzően valamilyen hasznosítható termék jön létre, amelyet a megfelelő mérlegsorra kell átvezetni (pl. szellemi termékek közé), legfeljebb a létrehozott termék várható piaci értéke erejéig. A felettes részt – számviteli politika szerint, választás alapján – a kísérleti fejlesztés aktivált értékei között akkor és olyan mértékben lehet tovább szerepeltetni, ha és amilyen mértékben a jövőbeni gazdasági hasznokból várhatóan megtérül.

A számviteli törvény egyértelműen kimondja, hogy az alap- és alkalmazott kutatás költségei, valamint a kísérleti fejlesztés közvetett és általános költségei nem aktíválhatók. Az SZTNH-tól külön kérésre igényelhető az alap- és alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések arányának meghatározása is.

Kritikus lehet annak meghatározása is, hogy mi minősül közvetlen költségnek. Ebben a kérdésben a számviteli törvény irányadó. Viszonylag egyértelmű, hogy közvetlen költség az, amelyről a felmerülés időpontjában pontosan megállapítható, hogy az adott K+F projekthez kapcsolódik. Ugyanakkor a közvetlen költségbe beletartoznak azok is, amelyek utólag megfelelő mutatók, jellemzők segítségével egyértelműen feloszthatók. A felosztás sajátos módszereit a számviteli politikában kell rögzíteni. A megfelelő számviteli nyilvántartások vezetése, a közvetlen önköltség meghatározásának módja kiemelt kérdés lehet egy hatósági ellenőrzés során. Az adóalap csökkentés során nem lehet minden, a számviteli nyilvántartások szerint közvetlen költséget figyelembe venni (pl. K+F alvállalkozók költsége).

Az adóalap csökkentés nem jár automatikusan, hanem választási lehetőség, és ennél fogva utólag, önellenőrzéssel nem helyesbíthető.

A K+F tevékenységre tekintettel további kedvezmények érvényesíthetők a helyi iparűzési adó és a szociális hozzájárulási adó rendszerében is.

A fejlesztés eredményeképpen gyakran jön létre olyan termék, amelynek hasznosítását az adórendszer további ösztönzőkkel segíti, ilyen például jogdíjból származó nyereség kedvezménye.


Ha érdekesnek találta a cikkünktet akkor talán ez is érdekes lehet az Ön számára!

 




Ezt mondták rólunk

Az ember egy vállalat létrehozásakor követhet el hibákat. Egy területen azonban nem, és ez a könyvelés/pénzügy. Ezért választottam erre a feladatra a BPO-t.

Bővebben


Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálhatja, hogyan gondoskodunk adatai védelméről. Kérjük, olvassa el Süti Szabályzatunkat!