Ügyfeleink körében egyre gyakrabban találkozunk olyan helyzettel, amikor egy munkavállaló jelzi a munkáltatójának:
“Magyarországon dolgozom, de családi okokból szeretnék Ausztriába költözni. A munkámat viszont ugyanúgy el tudnám látni, ezért maradnék a magyar munkáltatónál.”
Első hallásra ez egyszerű kérésnek tűnhet. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
Növekvő mobilitás, átalakuló jogi környezet
Néhány évvel ezelőtt még viszonylag egyszerű volt a helyzet. A munkavállaló Magyarországon élt, magyar munkáltatónál dolgozott, és legfeljebb néhány napra vagy hétre utazott külföldre üzleti megbeszélésekre, képzésekre vagy konferenciákra.
Ma már egészen más világot élünk. Egyre gyakoribb, hogy valaki év közben több ország között mozog, néhány hónapot egyik államban tölt, majd továbbmegy egy másikba. A távmunka és a nemzetközi mobilitás miatt az sem ritka, hogy a munkavállaló egy magyar cégnél marad alkalmazásban, miközben életvitelszerűen már egy másik országban él.
A probléma az, hogy ezt a gyors változást az adó- és társadalombiztosítási szabályok, valamint az uniós koordinációs rendeletek sokszor csak nehezen tudják lekövetni. Az Európai Unió ugyanakkor folyamatosan dolgozik a szabályok korszerűsítésén és harmonizálásán, ennek egyik fontos lépése a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló 883/2004/EK rendelet módosítása, amelyet az Európai Parlament 2026 júliusában fogadott el. A cél az adminisztráció egyszerűsítése, a visszaélések visszaszorítása és a határokon átnyúló foglalkoztatás szabályainak egyértelműbbé tétele.
Hogyan kell a munkavállaló külföldi tartózkodása vagy külföldre költözése esetén eljárni
Ilyenkor minden esetben teljes körű vizsgálatra van szükség:
- melyik országban válik adórezidenssé a munkavállaló,
- hol lesz adóköteles a munkabére,
- hol él a családja,
- melyik államban keletkezik társadalombiztosítási kötelezettség,
- szükséges-e külföldi bérszámfejtés,
- kell-e helyi munkáltatói regisztráció,
- alkalmazhatók-e a kettős adóztatást kizáró egyezmények,
- szükséges-e A1 igazolás.
Nincs két egyforma eset. Ugyanaz a munkavállaló, ugyanazzal a munkaszerződéssel teljesen más adó- és társadalombiztosítási helyzetbe kerülhet attól függően, hogy évente mennyi időt tölt az adott országban, hol található a családja, hol van az állandó lakóhelye vagy éppen milyen formában végzi a munkáját.
Éppen ezért ezekre a kérdésekre nem lehet általános választ adni. Minden ügyletet külön kell vizsgálni.
Rövid távú kiküldetések: üzleti utak és konferenciák
A külföldi munkavégzés egyik leggyakoribb formája a rövid távú kiküldetés.
Ide tartozhatnak például: üzleti tárgyalások, konferenciák, szakmai képzések, partnerlátogatások, rövid projektmunkák.
Bérszámfejtés rövid távú kiküldetés esetén
Ilyen esetekben a bérszámfejtés jellemzően Magyarországon marad, a munkavállaló továbbra is a magyar munkáltató állományában dolgozik.
Napidíj kiküldetés alatt
A kiküldetés idejére napidíj is adható, melynek adózása speciális szabályok szerint történik: a jogszabály meghatároz egy adómentesen elszámolható részt, az ezen felüli összeg pedig adóköteles bérként adózik.
A1 igazolás
Munkáltatói oldalról szintén fontos kérdés az A1 igazolás megléte, amely igazolja, hogy a munkavállaló továbbra is a magyar társadalombiztosítás hatálya alatt marad.
Az EU által elfogadott új szabályok szerint a jövőben bizonyos rövid üzleti utaknál és legfeljebb három egymást követő munkanapig tartó nem kereskedelmi jellegű munkavégzés esetén nem lesz szükség A1 igazolásra, ami jelentősen csökkentheti az adminisztrációs terheket.
Tartós kiküldetés: nem csak egy hosszabb külföldi munkavégzés
A vállalatok gyakran úgy gondolnak a tartós kiküldetésre, mint egy hosszabb külföldi projektre, azonban adó- és társadalombiztosítási szempontból ennél jóval összetettebb helyzetről beszélünk.
Az Európai Unió koordinációs szabályai alapján a kiküldött munkavállaló főszabály szerint legfeljebb 24 hónapig maradhat a küldő ország, például Magyarország társadalombiztosítási rendszerében. Ez azonban csak akkor alkalmazható, ha számos feltétel teljesül. Az új szabályozás ráadásul tovább szigorítja ezeket a feltételeket. Többek között előírja, hogy a munkavállalónak a kiküldetést megelőzően legalább három hónapig már a küldő ország társadalombiztosítási rendszerének hatálya alatt kellett állnia.
A gyakorlatban a tartós kiküldetés soha nem kizárólag TB-kérdés. Vizsgálni kell az adókötelezettséget, az adórezidencia helyét, a munkavégzés tényleges országát, a családi és gazdasági kötődéseket, valamint azt is, hogy keletkezhet-e a munkáltatónak külföldön regisztrációs vagy akár telephely-kötelezettsége.
Erre érdemes odafigyelnie a munkáltatónak, aki tartós kiküldetésben foglalkoztat munkavállalót
Sok esetben a munkáltató abból indul ki, hogy a munkavállaló továbbra is magyar munkaszerződéssel rendelkezik, ezért minden változatlan marad. Ez azonban téves feltételezés lehet. Előfordulhat, hogy a munkavállaló már egy másik országban válik adórezidenssé, miközben a társadalombiztosítása még Magyarországon marad fenn, vagy éppen fordítva. Ezért különösen fontos az előzetes vizsgálat.
Az is gyakori tévhit, hogy a 24 hónapos időszak automatikusan újraindítható. Az új uniós szabályok szerint az ismétlődő kiküldetések esetében az előző kiküldetés lezárását követően legalább két hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy ismét alkalmazható legyen a kiküldetésre vonatkozó kedvező TB-szabályozás.
Ugyancsak fontos változás, hogy a munkáltatók felelőssége tovább nő az A1 igazolások és a kiküldetések adminisztrációja kapcsán. A hatóságok egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy a kiküldetés ténylegesen megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és megfelelő dokumentáció támasztja-e alá a külföldi munkavégzést.
Tanácsaink
Tapasztalatunk szerint a tartós kiküldetések jelentős részénél már a tervezési szakaszban érdemes adó- és TB-szakértőt bevonni. Egy előzetesen jól felépített konstrukcióval a munkáltató elkerülheti a kettős járulékfizetést, a hibás bérszámfejtést vagy akár a későbbi adó- és járulékkockázatokat. Ez különösen igaz akkor, amikor a munkavállaló ténylegesen külföldre költözik, családja is vele tart, és a külföldi munkavégzés már nem átmeneti, hanem hosszabb távú élethelyzetet jelent.
