Adódhat olyan helyzet egy gazdasági társaság tevékenysége során, hogy a saját tőkéje a jegyzett tőke alá csökken vagy akár negatívvá válik . Mit tehetünk ebben az esetben? Bejegyzésünkben részletezzük a különböző megoldási lehetőségeket.
A törvény kimondja, hogy amennyiben a társaság két egymást követő teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára előírt jegyzett tőkének megfelelő saját tőke összeggel, úgy a vezetőségnek rendeznie kell a fennálló helyzetet. A megoldásra a második üzleti év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül van lehetőség. Amennyiben nem találnak megfelelő megoldást, úgy köteles a gazdasági társaság a határidő lejártát követő 60 napon belül dönteni a jogutód nélküli megszűnéséről, vagy más gazdasági társasággá átalakulásáról. [Ptk. 3:133. § (2) bek.] Utóbbi esetben értelemszerűen olyan társasági formát kell választaniuk, mely jegyzett tőke minimumának eleget tudnak tenni.
Milyen megoldási lehetőségek vannak a saját tőke rendezésére vonatkozóan, ha a társaság nem szeretne átalakulni vagy megszűnni?
– tőkeemelés a jegyzett tőke emelésével,
– ázsiós tőkeemelés,
– pótbefizetés,
– jegyzett tőke kivonása a törvényi minimumig.
I. Tőkeemelés
A tőkeemelés történhet készpénzben, valamint nem pénzbeli hozzájárulás (apport) formájában is. A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog lehet, ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés is. Ennek megfelelően apportnak minősül az is, ha a társaság valamely tagja a társaság részére nyújtott kölcsönből származó követelését tőkeemelés keretében a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátja. A nem pénzbeli hozzájárulásnál a juttató magánszemély tagnak érdemes megfontolnia, hogy milyen értéken kerül átadásra az apporttárgy. Ha az apportérték magasabb, mint a magánszemély tagnál annak a megszerzési értéke, akkor a különbözet személyijövedelemadó-fizetési kötelezettséget ereményezhet. Például ha nem pénzbeli hozzájárulásként adja oda egy magánszemély az általa kifejlesztett szoftver használati jogát, és annak gyakorlatilag nincs elismert költsége, hiszen a magánszemély maga fejlesztette, akkor az apportérték után személyi jövedelemadót kell majd fizetnie.
Lehetőség van kizárólag a jegyzett tőke, valamint a jegyzett tőke és a tőketartalék együttes megemelésére is (ázsiós tőkeemelés). Utóbbi esetben a tulajdonos az általa teljesített vagyoni hozzájárulás egy részét a jegyzett tőkébe, ezzel egyidejűleg pedig egy részét a tőketartalékba helyezi, elérve ezzel azt, hogy a jegyzett tőke aránya kevésbé növekedjen meg. Figyelni kell ugyanakkor arra, hogy a saját tőke összege elérje a jegyzett tőke értékének minimum felét.
Mindkét esetben cégbírósági bejegyzés is szükséges, így ez a pótbefizetésnél valamennyivel időigényesebb megoldás.
II. Pótbefizetés
A tőkeemelésnél egyszerűbb megoldásnak tekinthető a veszteségek fedezésére történő pótbefizetés. A törvény előírja ugyanakkor, hogy a társasági szerződésben rendelkezni kell a pótbefizetés maximális összegéről, amely befizetésére egy tag kötelezhető, valamint taggyűlési határozatban kell előírni a ténylegesen befizetendő összeget. Ezt a megoldást akkor érdemes tehát választani, ha az előírt összeg elegendő ahhoz, hogy a saját tőke értékét megfelelően megemelje. A pótbefizetési kötelezettségeket a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni, ugyanakkor a befizetett összeg a tagok törzsbetétjét nem növeli, kizárólag a veszteségek fedezésére szolgál. A veszteséges gazdálkodás megszűntekor a pótlólagosan befizetett összeget vissza kell fizetni a tagok részére.
III. Tőkekivonás
További lehetőségként merül fel a jegyzett tőke leszállítása a törvényben meghatározott minimum összegig. A tőkeleszállítás feltétele, hogy a tagok legalább háromnegyedes többséggel hozzanak erről döntést.
Ha a saját tőke kevesebb, mint a jegyzett tőke, akkor először a veszteség rendezése miatti törzstőke leszállításáról kell dönteni, és a jegyzett tőkét az eredménytartalékkal szemben le kell csökkenteni. A tőkekivonás következtében a tagokat, részvényeseket megillető összeg megállapítása során nem csak a jegyzett tőkét, hanem az azon felüli vagyon összegét is figyelembe kell venni, mégpedig a jegyzett tőke és a saját tőke egymáshoz viszonyított arányában. Előfordulhat ilyen esetben, hogy a kifizetés egy részét személy jövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli. Érdemes átgondolni, hogy a jegyzett tőke korábban milyen elemekből keletkezett. Ha például korábbi évek eredményéből történt a tőkeemelés, akkor az a tőkekivonás során ugyanúgy fog adózni, mintha osztalékot vett volna fel a tag. Mivel a tőkeleszállítás a saját tőke elemeit arányosan érinti, ezért a további tőkeelemek után fizetendő személyijövedelemadó-fizetési kötelezettséget is érdemes számba venni.
A tőkekivonás a tőkeemeléshez hasonlóan cégbírósági bejegyzéshez kötött, így a tagoknak történő visszafizetéseket csak a hivatalos bejegyzés után szabad teljesíteni.
A fent leírtak alapján érdemes a különböző tényezőket mérlegelni és annak megfelelően meghozni a társaság szempontjából legmegfelelőbb döntést a saját tőke rendezése céljából. Természetesen nem elhanyagolható lehetőség az sem, hogy az eddig veszteséges tevékenységet nyereségessé teszik, majd az elért pozitív adózott eredmény eredménytartalékba helyezésével megnövelik a saját tőke értékét az előírásoknak megfelelően.
