
Az Európai Unió Bírósága (EUB) az Arcomet-ügyben hozott ítéletével egy fontos kérdésre világított rá: bizonyos transzferár-kiigazításokat nem lehet egyszerűen számviteli oldalról megközelíteni, mert azok sok esetben áfa-köteles szolgáltatásnak minősülhetnek.
Mi volt az ügy középpontjában?
Az esetben egy anyavállalat nem pusztán pénzügyi befektetőként volt jelen, hanem aktívan részt vett leányvállalata működésében: stratégiai iránymutatást adott, tárgyalásokon vett részt, finanszírozási döntéseket hozott. Az év végén a felek a true-up mechanizmus alapján korrigálták a leányvállalat eredményét, hogy az a piaci szinthez igazodjon.
A fő kérdés az volt: tekinthető-e ez a kiigazítás áfa-köteles szolgáltatás ellenértékének?
Az EUB álláspontja
Az ítélet szerint meghatározott esetekben igen. A Bíróság kiemelte:
- ahol az anyavállalat tényleges, szerződésben rögzített feladatokat lát el, a true-up összeg valójában szolgáltatás díja;
- az sem kizáró ok, ha a pontos összeg előre nem ismert, hiszen az objektív és átlátható képlet (például TNMM-sáv) biztosítja az ellenérték és a szolgáltatás közvetlen kapcsolatát;
- a transzferár-elemzés önmagában nem elég: mindig azt kell vizsgálni, hogy ténylegesen nyújtottak-e szolgáltatást a felek között.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha a kiigazítás áfa-köteles szolgáltatásnak minősül, akkor az érintett vállalkozásoknak:
- számlát kell kiállítaniuk, illetve szükség esetén módosítaniuk;
- dokumentálniuk kell, hogy a szolgáltatás ténylegesen az adóköteles tevékenységet szolgálta;
- számolniuk kell azzal, hogy a bizonyítás terhe náluk van – az adóhatóság vizsgálhatja, hogy a szolgáltatás milyen módon és mértékben volt hasznos a vállalkozás működésében.
Nem minden true-up lesz áfa-köteles
Az ítélet ugyanakkor figyelmeztet: nem minden transzferár-kiigazítás keletkeztet áfa-fizetési kötelezettséget. Például:
- ha az anyavállalat passzív holdingként működik, érdemi szolgáltatás nélkül;
- ha a felek csupán adóalap-korrekciót végeznek tényleges fizetés nélkül;
- vagy ha a true-up bizonyos években ellenkező irányban hat (a szolgáltatást nyújtó fél fizet), ezek nem eredményeznek áfa-kötelezettséget.
Mit érdemes most tenni?
Az ítélet legfontosabb üzenete: a transzferár és az áfa kezelése nem választható el egymástól. Ezért minden olyan vállalkozásnak, amely transzferár-nyilvántartás készítésére kötelezett, vagy év végi transzferár-kiigazítást alkalmazott, javasolt felülvizsgálnia a szerződéseit, elszámolásait és számlázási folyamatait.
Célszerű már most áttekinteni, hogy a true-up mögött áll-e tényleges, ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás, és ennek megfelelően kialakítani a dokumentációt és számlázási gyakorlatot. Ez nemcsak a jogszabályi megfelelés miatt fontos, hanem azért is, hogy egy esetleges adóhatósági vizsgálat során megalapozottan lehessen védeni a vállalkozás álláspontját.