Eredményszemlélet az új államháztartási számvitel szerint.
2014. január 1-jétől az új kormányrendelet jelentős szemléletváltozást hozott magával: az eddigi pénzforgalmi szemlélet területén is az eredményszemlélet érvényesül.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
2013. december 31-ig a pénzforgalmi rendezéskor kellett rögzíteni a gazdasági eseményeket, ami azt jelentette, hogy például ha a költségvetési szerv teljesített egy szolgáltatást, akkor annak bevétele csak a szolgáltatás ellenértékének befolyásakor került kimutatásra bevételként, illetve ha a költségvetési szerv igénybe vett egy szolgáltatást, akkor annak költsége a szolgáltatás ellenértékének pénzügyi rendezésekor jelent meg kiadásként.
2014. január 1-jétől az eredményszemlélet értelmében a gazdasági eseményeket azok tényleges teljesítésekor kell bevételként, illetve költségként elszámolni. Ez azt jelenti, hogy a bevételeket, költségeket azok tényleges teljesítési időpontját magába foglaló időszakra kell elszámolni, ami legtöbbször a számlán szereplő teljesítési időpont, illetve egyes határozott idejű szolgáltatások esetében a számlán megjelölt időszak.
| Példa: A havi rendszerességgel számlázott bérleti díj esetében a szeptember havi bérleti díjat októberi teljesítési dátummal számlázzák le. A számla tartalmából azonosítható, hogy a szeptember havi szolgáltatást foglalja magában. |
Fontos, hogy minden, az adott időszakra eső teljesítés elszámolásra kerüljön; ezt év végén kiemelten ellenőrizni szükséges.
| Példa: Az egész évben rendszeresen számlázott bérleti díjból a 2014. januártól 2014. decemberig terjedő 12 havi teljesítést kell elszámolni. |
2014. átmeneti évnek számít: lehetnek olyan, 2013-ban teljesült tételek, melyek szállítóként vagy kötelezettségként nem kerültek kimutatásra, pénzforgalmilag nem teljesültek, de a számviteli rendszerváltoztatás miatt 2014-ben kell elszámolni, példánkkal élve a 2013. december havi bérleti díj, vagy a 2013. december havi illetmény is ide tartozik.
Az államháztartási számvitelben is érvényesül ezentúl az időbeli elhatárolás elve, amit a következő esetekben kell alkalmazni:
- ha egy bevételről beérkezett a számviteli bizonylat, de annak tartalma alapján a teljesítés egy későbbi időszakot jelöl meg (például előre számlázott bérleti díjak), akkor azt a bevételt passzívan időben el kell határolni,
- ha a bevételhez kapcsolódó teljesítés megtörtént, de a számviteli bizonylat az időszak végéig nem kerül kiállításra valamilyen oknál fogva, akkor a bevételt a bevételek aktív időbeli elhatárolása segítségével kell elszámolni,
- ha a partner már teljesített egy szolgáltatást, de arról a számviteli bizonylat még nem áll rendelkezésre, akkor a költségráfordítások aktív időbeli elhatárolásával szemben kell költségként elszámolni,
- ha egy szolgáltatásról kiállított számla már megérkezett, de a szolgáltatás a következő időszakot terheli, akkor a költségráfordítás aktív időbeli elhatárolásával korrigálom az adott időszak eredményét.
Az időbeli elhatárolásokat célszerű negyedévente megképezni, illetve feloldani, így pontosítva a negyedéves mérlegjelentésben kimutatott mérleg szerinti eredményt. Az időbeli elhatároláshoz információs forrást jelenthet a kötelezettségvállalások analitikája. Ez tartalmazza a határozott idejű szolgáltatásokat is, így ellenőrizhető, mely szolgáltatásokkal kapcsolatban nem áll rendelkezésre számviteli bizonylat (nem jelenik meg végleges kötelezettségvállalásként).
Célszerű a bizonylatok feldolgozását, tárolását is az új számviteli rendszerhez igazítani nem a pénzügyi teljesítés, hanem a könyvelési iktatószám alapján archiválni, ezáltal megkönnyítve a bizonylatok visszakereshetőségét.
Amennyiben ezt a cikket hasznosnak találta, akkor engedje meg, hogy figyelmébe ajánljuk szolgáltatásainkat:
