Az OECD 2019 óta dolgozik egy globális társasági adó-minimum szabályozás kialakításán, amely az utóbbi hetekben egyre nagyobb figyelemnek örvend. A tervezet lényege, hogy a nemzetközi vállalatcsoportok esetében egy minimum szintet írna elő a társasági adóra vonatkozóan. A megállapodás fontos lépés egy globális konszenzus felé, azonban a részletek kidolgozása és a világ országai széleskörű támogatásának elérése még hátra van.
A jelenlegi törvényi szabályozás lehetővé teszi a vállalatoknak, hogy a megtermelt profitjukat egy olyan országban könyveljék el, ahol az ezt terhelő adó szintje nagyon alacsony, vagy egyáltalán nem létezik. Ezt megakadályozva a tervezet alapgondolata, hogy az uniós tagállamok egységes szabályok mentén adóztassák meg a nemzetközi vállalatokat úgy, hogy ott történjen az adózás, ahol az értékteremtés, a valós tevékenység, a fogyasztás megvalósul.
A tervezet lényege, hogy amennyiben egy multinacionális vállalat leányvállalatának adókötelezettsége az adott országban nem éri el a minimálisan meghatározott szintet, akkor a különbözetet az anyavállalat – vagy ha ezzel a lehetősséggel nem él, a többi leányvállalat – országa szedheti be.
Tehát például 15 százalékos minimum adókulcs bevezetése esetén egy magyarországi leányvállalattal rendelkező anyavállalatnak 6 százalékos társaságiadó-különbözetet kellene fizetnie otthon, hiszen a magyar társasági adókulcs jelenleg 9 százalék.
A tervezet vonatkozásában rengeteg még a nyitott kérdés. Egyelőre nem ismert még például a globális árbevételi szint sem, ami felett az adott vállalatcsoport a minimumadó szabályozás hatálya alá kerül, azonban bizonyos részletek körvonalazódni látszanak. A június 5-én tartott G7 találkozón a pénzügyminiszterek megegyeztek, hogy támogatják a 15%-os globális társasági minimumadó létrehozását, júliusban pedig a G20-ak pénzügyminiszteri találkozóján további országokat is bevonhatnak a megállapodásba.
Nagy jelentőséggel bírhat Magyarország számára is az esetleges újabb megállapodás, hiszen a 15 százalékos effektív adókulcs így komoly versenyelőny-csökkenést jelenthet. A szabályozás átültetése során ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy pontosan milyen adók számíthatóak bele ebbe a körbe és milyen mértékben. Magyarország számára így kiemelt stratégiai cél lehet a tárgyalások során a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék bevonása a figyelembe vehető adók közé.
Fontos kérdés az is, hogy mi is lesz pontosan a minimumadó alapja. A javaslat alapján a minimumadó alapját az anyavállalat országában érvényes, konszolidált beszámolóra vonatkozó számviteli szabályokból kiindulva határoznák meg. Az egyes országok társasági adó alapjai azonban számtalan okból eltérhetnek ettől.
Nem tisztázott még, hogy mi lesz a magyar állam által eddig nyújtott, a társasági adóhoz köthető kedvezményekkel, mint például a fejlesztési adókedvezmény vagy a K+F kedvezmény. A magyar társasági adókulcsnál magasabb minimumadó esetén ezek ugyanis okafogyottá válhatnak.
Kulcskérdés még továbbá, hogyan kell kezelni a hazai és a multinacionális cégek közötti különbségeket. Bár a szabályozást elvileg egységesen, vagyis minden adózóra egyformán kell megalkotni, fontos gazdaságpolitikai cél, hogy a hazai vállalkozások nyereségadó-terhét a korábbi szinten lehessen tartani. Így kérdéses, hogy a nemzetközi cégek mellett a magyar kisvállalkozások is az új adókulcs szerint adóznának-e a jövőben, vagy innentől fogva kétkulcsos lesz a társasági adó.
A fentieket összegezve látható, hogy még jelenleg is számtalan kérdés áll nyitva annak kapcsán, hogy egy globális minimumadó esetleges bevezetése hogyan ültethető át a gyakorlatba. A javaslat elfogadása esetén Magyarország és a világgazdaság érdeke is az, hogy ezekre megfontolt, a méltányolható igényeket figyelembe vevő válaszok szülessenek.
