Tájékoztatás a tagi kölcsön és fizetendő osztalék címén nyilvántartott kötelezettség rendezésének a gyakorlatban előforduló egyes eseteiről a végelszámolás alatt álló társaságoknál.
A végelszámolási eljárás befejezéséhez a társaságoknak rendezniük kell kötelezettségeiket.
Ez azt jelenti, hogy a végelszámolást addig nem lehet befejezni, amíg a cégnek olyan ismert követelése vagy tartozása van, amelyről a vagyonfelosztási határozatban nem rendelkeztek.
Amennyiben a végelszámolás alatt álló adózónak tagi kölcsön vagy fizetendő osztalék címén nyilvántartott kötelezettsége van, az a végelszámolás zárásáig rendezhető többek között oly módon, hogy a tagok a társasággal szemben fennálló követelésükről lemondanak, illetve azt elengedik. Az ellenszolgáltatás nélkül történő lemondást be kell jelenteni a NAV felé ajándékozási illeték megállapítására az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül.
Az adóhatóság gyakorlatában előfordult olyan eset, hogy egy társaság a tag pótbefizetési kötelezettségének beszámításával kívánta rendezni a kötelezettséget, azonban a jogszabályi rendelkezések erre nem adnak lehetőséget. A pótbefizetés ugyanis egy társasági jogi intézmény, mely magából a szóból eredően is pénzbeli teljesítést jelent. A pótbefizetési kötelezettség teljesítésének tehát tényleges pénzmozgással kell együtt járnia.
Más cégek úgy is próbálják a kötelezettségüket rendezni, hogy a tagok kölcsönköveteléseivel apportként megemelik a társaság törzstőkéjét. A tagi kölcsön nyújtásából eredő követelés és a tag osztalékkövetelése is lehet nem pénzbeli hozzájárulás, és így szolgálhat a jegyzett tőke forrásaként. A törvényi szabályozás lehetőséget ad a követelés apport elszámolására és a követelésapport nem keletkeztet illeték-kötelezettséget az apportot fogadónál.
Ugyanakkor a tartozás ilyen módon történő rendezése esetén sem hagyható figyelmen kívül, miszerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. A rendeltetésellenes joggyakorláshoz ugyanis jogkövetkezményt fűz a törvény. Ilyen esetben az adóhatóság az összes körülményre, de különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel állapítja meg az adót.
Az ilyen jogügyleteket tehát – adójogi szempontból – azok valós gazdasági tartalma szerint, az adott eset összes körülménye alapján kell megítélni.
Forrás: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága
