Amikor egy munkavállaló megbetegszik, a legtöbb ügyvezető elsősorban azzal számol, hogy át kell szervezni a feladatokat, helyettesítést kell biztosítani, vagy átmenetileg csökken a csapat kapacitása. Sokan azonban nem tudják, hogy a keresőképtelenségnek közvetlen pénzügyi költsége is van a munkáltató számára.
A betegség első időszakában a munkáltató fizeti a betegszabadságot, ezt követően pedig bizonyos esetekben a folyósított táppénz egyharmada is a céget terheli.
Betegszabadság vagy táppénz
A két fogalmat a hétköznapi beszédben gyakran összekeverjük, pedig munkáltatói szempontból jelentős különbség van közöttük.
Betegszabadság
Saját betegség esetén a munkavállaló keresőképtelenségének első időszaka általában nem táppénz, hanem betegszabadság. A munkavállalót naptári évenként összesen 15 munkanap betegszabadság illeti meg. Fontos, hogy ez nem betegségenként 15 napot jelent, hanem az adott naptári évben összesen ennyit. Év közben kezdődő munkaviszony esetén a keretet arányosítani kell.
A betegszabadság költségét teljes egészében a munkáltató viseli. Erre az időszakra a munkavállalót a távolléti díjának 70 százaléka illeti meg, amely adó- és járulékköteles jövedelem.
Táppénz
Ha a munkavállaló a betegszabadság felhasználása után továbbra is keresőképtelen, akkor már táppénzre lehet jogosult.
A táppénzt nem teljes egészében az állam finanszírozza
Gyakori tévhit, hogy a betegszabadság lejárta után a munkáltatónak már nincs további fizetési kötelezettsége, mert a táppénzt az egészségbiztosítás fedezi.
A valóságban a foglalkoztató a biztosított munkavállaló betegsége vagy kórházi ápolása miatt folyósított táppénz egyharmadát táppénz-hozzájárulásként köteles megfizetni. Ez a hozzájárulás kizárólag a foglalkoztatót terheli, vagyis annak összegét nem lehet a munkavállalóra áthárítani.
Ez azt jelenti, hogy egy hosszabb betegség esetén a cég költsége nem ér véget a 15 munkanap betegszabadság kifizetésével.
Egy egyszerű példa
Ha egy munkavállaló részére egy hosszabb keresőképtelenség alatt összesen 300 000 forint táppénzt folyósítanak, akkor ebből főszabály szerint:
- 200 000 forintot az egészségbiztosítás finanszíroz,
- 100 000 forint pedig a munkáltatót terhelő táppénz-hozzájárulás.
A munkáltatói költség tehát nem a dolgozó munkabérének egyharmada, hanem a ténylegesen folyósított táppénz egyharmada.
Hogyan történik a fizetés?
Az ügyintézés módja attól függ, hogy a munkáltató működtet-e társadalombiztosítási kifizetőhelyet, vagyis 100 fő feletti munkavállalói létszáma van-e.
- Ha a cégnél működik társadalombiztosítási kifizetőhely, akkor az általa működtetett kifizetőhely állapítja meg a táppénz-hozzájárulás összegét.
- Ha a cégnél nincs társadalombiztosítási kifizetőhely, ebben az esetben a fizetendő táppénz-hozzájárulást az illetékes egészségbiztosítási szerv állapítja meg. A munkáltató erről határozatot kap, és a hozzájárulást a határozat véglegessé válását követően 15 napon belül kell megfizetnie a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkáltatói táppénz-hozzájárulás beszedési számlájára.
Egy megfelelően működő bérszámfejtési folyamatban ezek kezelése természetesen nem az ügyvezető napi feladata. Vezetőként azonban jó tudni, hogy a kapott határozat és az ahhoz kapcsolódó fizetési kötelezettség nem tévedés vagy különleges eset, hanem a foglalkoztatáshoz kapcsolódó, jogszabályon alapuló céges költség.
Nem minden keresőképtelenség esetén azonosak a szabályok
A betegszabadság és a táppénz-hozzájárulás szempontjából a keresőképtelenség oka is meghatározó.
- Saját betegség esetén a munkavállalónak először a rendelkezésére álló betegszabadságot kell kiadni. Ennek lejártát követően táppénzre válhat jogosulttá, amely után a munkáltatónak főszabály szerint meg kell fizetnie az egyharmados hozzájárulást.
- Várandósság esetén előfordulhat, hogy nem jár betegszabadság, ezért a munkavállaló már a keresőképtelenség első napjától táppénzre lehet jogosult. A munkáltatót ebben az esetben is terheli a folyósított táppénz egyharmada.
Ez azért lényeges az éves költségtervezésnél, mert egy hosszabb, veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenség esetén az egyharmados munkáltatói kötelezettség akár több hónapon keresztül is fennállhat.
- Üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén nincs betegszabadság, és a munkáltatónak főszabály szerint táppénz-hozzájárulást sem kell fizetnie a baleseti táppénz után. Ha azonban a baleset vagy megbetegedés azért következett be, mert a munkáltató nem tartotta be a kötelező munkavédelmi szabályokat, ennél lényegesen súlyosabb megtérítési kötelezettség is felmerülhet.
- Beteg gyermek ápolása esetén a gyermekápolási táppénzt nem szabad összekeverni a munkavállaló saját betegsége miatt folyósított táppénzzel. Beteg gyermek ápolása esetén nem jár betegszabadság, és a gyermekápolási táppénz után a munkáltatót sem terheli az egyharmados táppénz-hozzájárulás.
Érdemes előre számolni a keresőképtelenség költségeivel
Munkáltatóként érdemes tehát tisztában lenni azzal, hogy egy hosszabb munkavállalói lebetegedésnek nemcsak a helyettesítés és a kieső munka miatt van hatása a vállalkozásra, hanem konkrét pénzügyi költségekkel is számolni kell.
Források:
